A forradalmi események végén előkerültek a az Ércbánya vezetői, akik addig pártutasításra illegalitásba vonultak. Magyarul megbújtak mint a tetvek.Más szavakkal,mint sz. a fűben. Megindult újra a munka. Felsőbb utasításra üzemi bizottság alakult. Az ÜB elnökének Apámat választották. Közölték vele, mint ÜB elnöknek a tisztviselőkkel kell dolgozni járni. A munkaidő reggel 7-től délután 3-ig tart. Másnap reggel Apám be is öltözött, öltönyt, a gumicsizma helyett félcipőt öltött, nyakkendőt kötött. A munkahelyen mutattak neki egy üres szobát, az ő szobáját. Úgy délig el is üldögélt, akkor nem bírta tovább, bement az igazgatóhoz, helyezzék őt azonnal vissza az Ércelőbe, a régi helyére, mert ő nem bírja ki ezt a semmittevést, nem hogy egy hétig, egy napig se. Mit volt mit tenni az igazgató hozzájárult a korábbi állapot visszaállításához. Ezzel véget is ért Apám naplopói karrierje.

 

 A forradalom végén próbáltak bűnösöket un. ellenforradalmárokat találni. Persze nem sikerült Gyöngyösorosziban kilengések nem voltak. Egyedül Lenzsér Öcsiről beszélték, hogy mesterkedett valamit a Szovjet Hősök Emlékműve körül. Tankkal és drótkötéllel feldöntötte?  Dehát  az emlékmű Gyöngyösön volt.

Mindenesetre disszidálnia kellett. Belgiumban talált magának egy szénbányában megélhetést. Később, mikor már lehetett, haza látogatott. Felkeresett bennünket is, de én nem kérdeztem tőle, hogy túl azon, hogy rühellte a rendszert, miért is kellett elmenekülnie? Apám végig forradalomnak nevezte az eseményeket én is úgy tanultam Tőle hogy 56 forradalom volt. Úgyhogy később figyelni kellett, kivel is beszél az ember 56-ról?

 

1956 után új emberek tűntek fel  a környéken. Beszélni kell új alsó szomszédunkról Róza Vincéről. Ő Petőfibányáról menekült Gyöngyösorosziba itt beállt kommunistának, azok után, hogy a forradalom alatt Petőfibányán Róza Úrnak címeztette magát. Orosziban egyszerűen párt tag lett, cserébe lakást kapott és raktárosi állást az Ércelőkészító üzemben. A ratárosságból gyorsan araszolt felfelé, a következő lépcső a belső ellenőr, utána belső ellenőr kombinálva az üzemi párttitkárral, végül pályája csúcsán  főkönyvelő és vállalati párttitkár lett. Felesége és velem egykorú lánya. volt Vince bácsinak (mi mint szomszédot Vince bácsinak) hívtuk. A leányzó neve Róza Magdolna volt. A széltől is óvott kisasszonyka. Osztálytársam lett.

Miután kitudódtak Rózáék előtt az iskolába járás nehézségei, úgy gondolták a legmegfelelőbb megoldás az lesz, ha Magdolnának gyerek biciklit vásárolnak. Meg is vették. Magdolna attól kezdve biciklivel járt iskolába. A kerékpárt maga mellett tolta felülni nem tudott rá, de mégis csillogó-villogó biciklivel járt köztünk mint egy királykisasszony.

Közben Apám rejtélyes módon eltűnt. A pincében ügyködött valamin, mi nem nézhettük meg, hogy mit szerel oly bőszen. Egyszer csak előjött, és két kicsinyített biciklit támasztott a házunk falához. Ráadásul férfi biciglit.Két teljesen egyforma biciklit, csak méretben különböztek. Csabáé egy kicsivel nagyobb volt. Ettől kezdve lehetővé vált az önálló tobozolás, mert a bicikli keresztező vázára nyugodtan felfektethető volt a zsák, közben az út lapos részen nyugodtan lehetett pedálozni.

Tudni való, mi már régóta tudtunk Csabával biciklizni. Anyu női  kerékpárján tanultunk meg tobozgyűjtés közben. Gombázni voltunk Faragó Tibi bácsival elvezetett bennünket egy hatalmas fenyvesbe és a fenyves jobb felső sarkában ott volt a rengeteg róka gomba lelőhelye. Tibi bácsi megígértette velünk, a gomba lelőhelyet titokban tartjuk. Visszafelé láttuk, a fenyves tele van lehullott tobozzal, az ilyen toboz pedig Anyunak jó lenne a konyhatűzhelybe begyújtani is főzni is.

Otthon nem sokat kellett magyarázni, különösen Apu volt az ötlet mellett. Ki kellett tapasztalni a terepviszonyokat, a szállítás technológiáját.  Másnap Anyu biciklijével és egy zsákkal a fenyvesben voltunk. A tobozt gyorsan összekapkodtuk. A zsákot a női bicikli pedáljai közé a sárhányóra döntöttük. Pedálozni a zsáktól nem lehetett, ellenben tolni igen a biciklit. Mi leérve az útra a gravitációs erőre alapozva felvettük az utazó alakzatot. Én a zsákon ültem, Csaba felkapaszkodott a nyeregbe és gurulni kezdtünk, amíg az út lejtett. Egyenletes részhez érve, nekem le kellett szállnom a helyemről tolni Csabát, de a zsákot mégse mi vittük. Elérve oda, ahol az út ismét lejtett, ez most már egészen a házunkig tartott. Csaba beállította a zsák mellett a pedált, hogy mindig tudjon fékezni, majd én is befészkeltem magam a zsákon. Innen kezdve gurultunk lefelé, csak Csaba fékezett időnként, nehogy Ammamás szánkós sebességet vegyünk fel. Az igazságosság megkövetelte a szerepcserét. Olyan eset is volt, amikor én ültem a nyeregben Csaba pedig tolta a biciklit. Mindketten megtanultunk biciklin egyensúlyozni, mire saját biciklink lett volna. Az új biciklikkel semmiség lett a toboz szállítás. Egy emberes munka lett. Egyedül kellett a tobozt összegyűjteni. A teli zsákot elhelyezni a biciklin. Mindezt az útig letolni, felszállni, ahol az út sima volt tekerni, végül nagy dicsőséggel a zsákot a ház falához támasztani. Anyu nagyon rákapott a toboz tüzelésre.

-Szaladjál csak fel kisfiam egy kis tobozért a fenyvesbe.Nem mondta unalomig, de a házunk kert felől isarkába tobozhalom képződött. A mely halom állandó nagyságot vett fel.

 

Volt is másnap meglepetés, amikor először Csaba, majd őt követve én is elsuhantam a biciklijét toló Róza Magdolna mellett.

 

 Várjatok! Várjatok! jött ki belőle a hang.-Az várjon rád, aki az eszére is vár egyben,mert nyilván elment neki,és radai rossebnek hívják azóta mert nincs jobb dolga, mint rád várakozgatni! Gondoltam én.

 

Az iskolába  járás, megoldódott, sőt nagyon egyszerű lett. Csak fel kellett pattani a biciglire  és robogni az iskola felé. Persze a  buckák maradtak, őket még kerülgetni kellett. Végül is ki tanította mag Róza Magdolnát biciklizni a végeredményből kiindulva állítható senki, bár voltak próbálkozások.

 

Korábban  említettem felépült az Ércelőkészítő Irodaház és a Központi Laboratórium épülete.

 

Az Irodaházba mindig félve léptem be, mert ott vödrös, felmosó ruhás Cerberus Mancika állt őrt.

 Képes volt letámadni Gyurkó László üzemvezetőt is, ha az vizes csizmával lépett az ő féltve őrzött területére. Hát miben is reménykedhetett egy ilyen egyszerű földönfutó teremtmény mint én. Szinte lábujjhegyen araszoltam a lépcsőhöz és iramodtam fel az első emeletre, az üzemi irodába, ahova igyekeztem.

Megsűrösödtek a szerződéses autóbuszjáratok és akadt egy olyan jótét lélek (gyanítom az üzemvezető) aki engedélyezte Gyöngyösig ingyen jegy kiadását. A cél nyilván a bevásárlás megkönnyítése lehetett, a helyi Ércelőkészítős vagy az oroszi Csernyus bolt árukészletéből hiányzó árucikkek beszerzése Gyöngyösön.

 Az üzemi irodában kiadott jeggyel az üzem által bérelt buszon lehetett váltott jegy nélkül utazni. A jegyet Magdika Néni adta ki, szinte szégyelltem ilyen jelentéktelen ügyekkel zavarni őt a munkájában.

Pár évtized múlva nekem volt szerencsém kőzreműködni rokkant nyugdíjaztatásában és több évtizedes odaadó munkájának megköszönésében.

Ezeknek a jegyeknek minden jelentőségük elveszett a második-harmadik utazás után. A busz bizalmik nem változtak ismertük egymást, mint a rossz pénzt.

Hamarosan bizalmi se kellett, a dolgozók mondták meg a busz vezetőnek ki  „jöhet”.

 Így aztán hamarosan már én se jártam fel jegyért

 

A szintén új Központi Laboratórium épületében egyrészt  a Földtani osztály figuránsai által a bányából küldött mintákat elemezték a laboránsok.

Másrészt a kiszállításra kerülő színporok fémtartalmát határozták meg. Arany, ezüst, ólom, cink, kadmium tartalomra. A következő vizsgálat már Bulgáriában a kohósítás előtt közvetlen történt.

 A laboratórium vezetője ellenszenves, gácsérhangú egyén volt.

Vegyészmérnök Romániában végzett hangzott el róla. Igazán tekintélyes jelenség volt.

 Egyszer aztán a vállalat főmérnöke elrendelte. Mindenki köteles bemutatni legmagasabb iskolai végzettségét igazoló okmányát.

Így is lett, a vegyészmérnök munkatárs egy román nyelvű igazolást tudott benyújtani, melyen az állt, az igazolás felmutatója jogosult a megnevezett vegyipari középiskola menzájának látogatására.

 

Telefonmérnök terjedt el róla, mert arról gondoskodott, a telefonkönyvbe mint vegyészmérnököt vegyék be. Évtizedeken keresztül.

 

Évekkel később. Minden premizált dolgozónak ki kellett értékelnie saját prémiumfeladatának teljesítését a kiértékelést pedig nekem leadni. Akkor olyan munkakörben voltam, én bíráltam el, ezeknek a prémiumkiértékeléseknek mennyi közük van az igazsághoz?

A laborvezető munkatárs esetében óvást jelentettem be. Kértem a fölöttem álló főmérnöktől A prémium kifizetésének megtagadását részére.

A főmérnök jóváhagyta javaslataimat. A labor vezető munkatárs nem nyugodott meg Levelet írt a Vállalat igazgatójának,engem elfogultsággal és hozzá nem értéssel vádolva.

Engem is felülvizsgáltak, megállapítva elfogultságnak és hozzá nem értésnek nyoma sincs!

 

Még egy évtized elteltével a bányabezáráskor szemrebbenés nélkül hagytam jóvá az azonnali elbocsátandók listáján a román középiskolai menza végzettségű urat.

 

Az  osztályba, akikkel jártam évről-évre változott a tanulók  eredményességi szintje. Voltak, akik az első négy évben, szinte mindent tudtak. De negyedik osztályra már csak egy lány, Kiss Anna maradt meg jó tanulónak.

 

Szembetűnő lett pld Lukács Erzsébet visszaesése. Az osztályfőnök kérdésére –Mért nem tanulsz Erzsikém?-Mindig parancsolnak valamit. Ez a mindig parancsolás rendszeres dolgoztatást jelentett vagyis elvette az idejét a tanulástól.

Nem csoda, ha lemaradt. Róza Magdolna örömmel konstatálta, jobb tanuló, mint Lukács Erzsébet, Tóth Mária,vagy akár Gál Mária.

A  lányok között  nem  szűnt meg az örökös rivalizálás, ki okosabb,ki szebb, kinek van szebb ruhája, ki ügyesebb? Az egyik vitába a tornatanár engem is bevont. Tornagyakorlatot végeztek. A gyakorlat fentről fej fölül indult. Karlendítés után talajfogás a két láb között, majd a talajfogásból teljes fordulat előre. A tanár odaállított ugymond pontozni és én ott álltam bohócnak.

 Róza Magdolna hívta a tanár Róza Magdolna megjelent tornászni a fejen átfordulásból  óriási seggre esés lett. Én hülye meg felemeltem az ötös táblát Róza Magdolna méltatására.

-Fái Anna volt a következő .Szerényen odajött a gyakorlat végrehajtásának  helyére.Két kezét a magasba emelte, lendületet vett, és már át is fordult. Ott rám nézett. Szemébe a csalódás költözött, látva az én kettes táblámat. Szó nélkül tovább libegett, mert libegés volt ez Róza Magdolna duplasegges produkciójához képest.

Az én pontozói ténykedésem színvonalában a segges szintjén volt, kár is lenne tagadni Én leszerepeltem pontozónak. Mint  aki a seggesből cihelődött fel gunyoros pillantások vártak. A tanár viselkedése más lett utasította a többieket is a gyakorlat végrehajtására. A pontozást is megszűntette. Saját pontjait, írta le a jegyzetei közé, ahol Róza Magdolna alacsonyabb értéket kapott mint Fái Anna. 

Amúgy az osztályban engem szerettek.

 Sokat súgtam, különösen oroszból, de másból is.

Az iskola  igazgató volt az orosz tanár. Nem mondhatnám, hogy ellazsálta volna az oktatást, de eredmény csak nem látszódott,mint ahogy országosan sem.

Saját magyarázat az orosz nyelv közkedveltségére:

-Ül a pokolban közös bográcsban

Szulejmán szultán és Hrucsov.  Egyszer csak Hruscsov megkérdi ugyan kedves Szuli mért van az, hogy a magyarok titeket jobban szeretnek, mint minket, pedig csak 40éve vagyunk itt, ti pedig 150 évig voltatok?

-       Egyszerű a válasz kedves Nyikita, hát tudd

-       1 augusztus 29.-t a mohácsi vész napját nem tettük állami ünneppé, mint ahogy ti április 4.-t igen

-       2 nem mondtuk, hogy felszabadítani jöttünk, mint ahogy ti igen.

-       3 az iskolákban nem tettük kötelezővé a török nyelv tanítását, mint ahogy ti az oroszét. igen.

 

Oldal: BEFEJEZ
Károlytáró, a felfedezetlen, gyönyörű, tiszta Mátra - © 2008 - 2024 - karolytaro.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat