/

Károlytáró közigazgatásilag a közeli Gyöngyösoroszohoz tartozik, http://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6ngy%C3%B6soroszi Gyöngyösoroszi Heves megye nyugati részén, a Dél-Mátrában Gyöngyöst õl É-ÉNY-i irányban 4 km-re fekvõ település a Toka-patak mellett. A falu belterületi településrésze a községtõl 7 km-re fekvõ Károlytáró . Itt mintegy 70 lakóház található. Külterülete Bagolyvár , Vízgát és Templomrét egy-egy lakóegységgel.annak belterületének minősül

Ennek a honlapnak a szerkesztője és tulajdonosa én vagyok. Nevem: Pista Attila. Állapotom, jelenleg  nyugdíjas.Korábban közgazdaként dolgoztam. Utolsó munkahelyem:Budapest Lapker Zrt.volt, munkaköröm:piacelemző volt .

  Ez a kép  az első, és reményeim szerint utolsó agyvérzésem előtt készült, még vígan szopogatom otthon a vörösbor fröccsöket, nem is gondolva arra, hogy az egészség mennyire törékeny és  ideiglenes állapot.

 Honlapomat folyamatosan bővíteni fogom, bemutatva az itt élőket vagy a valaha itt élteket. Ha valaki közzé kíván tenni valami közérdeklődésre érdemeset a honlapomon  megteheti. Eléhertő vagyok a kispalyas@hotmail.com email címen. Szívesen közzé teszek fényképeket és a közösséget érdeklő,  egyéb híreket, hirdetéseket is.

Károlytáró a korábbi bányászati vállalat az Országos Érc-és Ásványbányák Mátrai MŰvei nevű komplexum (ércbánya, ércdúsízó üzem), az ezekhez tartózó, szállítási-karbantartási, adminisztrációs infrastruktúra alkalmazásában álló dolgozók egy részének letelepedési, lakhatási lehetőségének megteremtése céljából épült az 1950-es években. Korábban saját iskolája is volt, összevont osztályokkal. Az iskola épületben üzemelt egy vegyesbolt, ahol a daliás időkben heti egy alkalommal húst is mértek.

Mára mindez emlék csupán. Maradt viszont a szép, csendes egészséges környezet. az erdő az ablak alatt kezdődik, bejárnak a szarvasok időnként vaddisznók is.

 

     

Éjjel a bagoly rosszallóan huhog, már megint röpködnek össze-viszaa a      denevérek és abajgatják a lepkéket..

Átvonulás közben megpihen és dürrög a fajdkakas, csak ki kell lesni

Kánikula esetén is, itt nagyon kellemes az időjárás. A tél is nevéhez méltó,szinte egész télen van hó.

Gyöngyösoroszival és Gyöngyössel műút köti össze, ami gyalázatos állapotban van, elsősorban a környező erdőkben folyó fakitermelés és és a fa elszállítását végző több tonnás teherautóknak az útviszonyokat meghaladó terhelése miatt lehet. Hiányzik a karbantartás is. Nagyobb eső után a víz szabadon hömpölyög az úttesten, árkokat mosva ki magának, ami télen szétfagy, az úttest utána jobban hasonlít tankcsapdához, mint műúthoz.

Tranzitforgalma is megemlíthető, elsősorban a közeli MÁtraszentimrébe vezető erdei földúton http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1traszentimre Ezen az úton sok km. megspórolható, ha Gyöngyöről akar eljutni valaki Szentimrébe.

Menetrend szerinti autóbuszjárat óránként, kétóránként indul Gyöngyösről Gyöngyösoroszin át és vissza, bár az olyan  autóbuszvezetők, akik féltik munkaeszközüket, az elhanyagolt út mitt irtóznak Károlytáróba jönni, személyes kitolásnak tekintik, ha ide vezényelik őket, Ehhez mérten is viselkednek, mintha kegy lenne, hogy gyaloglás helyett most már autóbusz szállítja az utasokat még Gyöngyösorosziba és Károlytáróba is. Az utazó közönséggel való packázás a beszállítással kezdődik. Bár az autóbusz már régen a kiindulási helyénráll, a buszvezető csk 1-2 perccel az indulás előtt tűnik fel,foglalja el helyét, mintha perverz örömöt okozna  neki. hogy az utasok egymást tapossák, mivel a beszállítás nem folyamatos, nem kezdődik el indulás előtt legalább 10 perccel, megelőzve a tolakodás kialakulását. Helyette inkább kávézgatnak, beszélgetnek, az utasok pedig birka módjára hadd tapossák egymást! Úgyse tudnak máshova menni, konkurrencia nincs.

Mindez a XXI. azázadban a MÁTRA VOLÁN dícséreteként aligha értelmezhető.

Az volt az igazi, amikor gyöngyösoroszi születésű gépkocsivezetők jártak még hozzánk,ők ember módjára viselkedtek a velük egy faluban élőkkel.  Mint ahogyan nemrég még Tóth István is mondogatta tréfásan, megyek Károlytáróba, "a fénybe és pompába".

 

De ejtsünk szót a régebbi idők megbecsült gyöngyösoroszi buszvezetőiról is,elsősorban Gyula bácsiról, Gyarmati Gyuláról, majd Gurgyi Pistáról, Kunó Jóskáról. az Öreg Kunóról, Bányai Józsefről.Később került ebbe a sorba Colombó hadnagy aki bár rédei volt csak, mégis mindenki hadnagynak hívta őt és szerette. A hadnagynak aztán fejébe szállt a dicsőség, kirakták a Mátra Volántól. Azt hallottam felőle, hogy Rédén

teherautón látták," hadnagy " létére. Kabátját kihízta, a jelek szerint úgy etetik, mintha éhes disznókonda lenne. Pártállása szerint lelkes MIÉP-es volt Colombo, képes volt bárhol megállni és letépdesni a konkurrens pártok választási plakátjait. Sajátságos reflex lehetett Colombónál, hogy amikor behajtott Gyöngyösre és leért a Kálvária-domb aljára, megpillantva a sebességkorlátozást jelző 40-es táblát, önkéntelenül a gázra lépett, addig nyomta azt, míg el nem érte a legalább 80 km/órás sebességet és büszkén, felemelt fejjel robogott be Gyöngyösre. Úgy volt a táblával, mint Pavlov kutyája a  csengővel, a kutyánál a nyáladzás kezdődött el, Colombónak meg a lába kezdte el a gázpedált nyomni az adott jelre.

Ki ne emlékezne K. Imrére, a kölnikapitányra, aki annyira lassú volt, hogy tartani kellett attól is, hogy a következő menetrend szerinti busz útoléri és leelőzi. Sokáig vezette a buszokat korábbi osztálytársam Tóth László, aki Búvár Laciból lett Csirkés Laci bácsi. majd amikor elbúcsúzott a volántól, fiát, Roli Urat hagyta ránk örökül.Sokat utaztam estefelé haza Roli Úrral, mindíg türelmesen végighallgatta, hogyan adtam részletes technológiai tanácsokat Molnár Lacikának, aki akkor a Gyöngyösi Játékszín megbecsült tagja volt. A göndör bajúszos úr Lacika.

Főállásban a Víztisztító Üzem egyik vízkezelője volt és balszerencséjére aznap munkába utazása közben velem sodorta össze a balvégzete. Lacikáék mészhydrát oldat hozzáadásával, lúggal közömbösítették a szerintük még mindíg  savas bányavizet. Általában  azzal kezdtem tanácsaimat, hogy soha  ne keverje össze a sorrendet, először mindíg jól savazza be a vizet, mert az még képes lesz az évek során leülepedni és megtisztulni, akkor aztán ott maradnak munka nélkül, még a végén igazából dolgozniuk kell. Nekem mindíg csípte a szemem ez a társulat, helyben volt a munkájuk, nem kellett fél napokat utazniuk, mint nekem, helyette nagyokat aludtak, nem véletlenül van betéve ágy a gépházukba,ráadásul mindíg sírtak, "kevés a pénz" a munkához és végzettségükhöz képest, elvégre ők technikusok!  Pedig még  hűségjutalmat, szénjárandóságot is kaptak, mintha igazi  bányászok lettek volna. nem csak amolyan vízbányászok Ha Lacikával találkoztam, mindíg a lelkére kötöttem a helyes technológia sorrendet, először besavazni kell  a forrásvizet, utána jöhet a "meszezés". A "meszezés" úttörője Rácz Antal volt, víztisztító szocialista brigádjuk névadója.Rácz Antal egymagában megoldotta, a maga néhány mínuszos  (hiányzó )osztályával, amihez ilyen Lacika- féle technikusból legalább 4 kell.  Ő 2-3 óránként beleöntött a csorgába egy-egy zsák "meszetet", még utána is köpött néhányat, a munka kiválóan el volt végezve.Sajnos Rácz Antal névadó fényképét nem találtam a neten, helyette érjék be névrokona, a legedás Rácz Laci prímás képével. bár alig van közöttük hasonlóság, főleg a ruházatban.  Antalnak több kitüntetése volt,bajúsza viszont nem. Antal  főleg szocialista brigádjelvényekkel rendelkezett, legalább egy nagy  marékkal volt neki is, mint mindenkinek,aki dolgozott valameddig valahol valamit. Szívesen is viselte őket. Alatta Roli Úr képe látható, amint a vízmeszezés fortélyain elmélkedik. Az általam elvetett mag jó talajba hullott.Roli Úr bármikor át tudná vállalni Lacika "nehéz", technikusi végzettséget igénylő feladatainak ellátását,mégha szíve mélyén azt nem is tekinti munkának.

Mostanra már Roli Úr istovább lépett, idegenek utaztatnak  bennünket,velük nem lehet beszégetni ilyen fontos témákról, mint a víztisztításnak elnevezett vízmeszezés. 

 De mondjunk valami jót is Károlytáróról.Telfon, internet, kívánság szerint DigiTV, UPC-TV, Telekom van. AZ internet bevezetéséért nagyon sokat tett a polgármester asszony, a képen balra örök hála neki mindezért!

Naponta jön a postás kisasszony, Veronika GYöngyösorosziból, üríti a postaládát. Ő az, itt a képen, a postáskisasszony.kedves és segítőkész , de itt ennyi idős ember között ez szinte elvárás lett vele szemben.

Károlytáró lakói mára nagyrészt idős emberek, másrészt az elüresedett házakat, lakásokat megvásáró síkvidéki vagy városi emberek, akik ide jöttek hegyet, erdőt látni.

Előfordul, hogy az átutazó itt szabadul meg megúnt házi kedvencétől, kidobja a kocsiból elöregedett kutyáját, mely eb némi tétovázást követően felveszi a nem túl előkelő kóbor kutyai státuszt.

A szerencsésebbje gazdára lel, a helybeli lakosok között. Fehér Istvánné például egy egész tacskó generácónak adott otthont. A kutyák nevei: Vakkantó, Bakkantó, Makkantó stb. voltak, de a Vaki általános névre mindegyik hallgatott.

  Az itt lakók általában békés, csendes emberek bár olyan is akad, akit a tettvágy és feltűnési viszketegség egész Budapestig hajtott, hogy ott tüntettve hangos hangon helyt adjon hirtelen gyökeresen megváltozott politikai meggyőződésének.

Az úriember, a képen, mint lelkes politikus, már évek óta nem ér rá dolgozni, Isten és az állam kegyelméből éldegél, mint a madarak. A Rólunk írták menüpontban egy átutazó visszaemlékezéseiben megemlíti őt, mint szakállas, kutyás embert, aki, órákon keresztül bámulja a semmit Őt itt Okoskának hívják. Magát a történelem nagy tudósaként mutatja be.

http://index.hu/politika/belfold/2007/marc15/videok/?vid=/belfold/marc15/gybacsi

 bár az első néhány suk-süknél, amire nem kell sokat várni, hamarosan kiderül, hogy a tudós  úr egy igazi, műveletlen tapló, akinek a fejét megzavarta az a néhány könyv, amit véletlenül elolvasott silány élete során. Pedig becsületes szakmája is volt neki.  Kőműves volt, azelőtt, hogy a rendszerváltást megelőző uralkodó párt tagjaként, rá nem döbbent, arra a kínos tényre, hogy büdös neki a fizikai munka. Mivel minden igazgatói és bankelnöki állás átmenetileg éppen  be volt töltve, kénytelen volt értelmiségi álorcát ölteni,és keményen nekiállni a semmittevésnek, különböző betegségek felfedezésének a szervezetében, amikkel szert lehet tenni egy kis rokkant nyugdíjra. Szemüveget még nem visel, de szakálla már van. Minden adva volna a lezülött,  muzsik gyökerekkel rendelkező tajga- perem vidéki orosz értelmiségi látszathoz,aki sikeresen, első nekifutásra kijárta a helyi felekezeti iskola alsó tagozatának minden osztályát, beleértve az emelt szintű  ismétlő negyediket is, ahol már a tizedes törteket is oktatják! Ráadásul erősen raccsol is.Mondása:"Pávás az evdő" lefordítva köznapi nyelvre "Párás az erdő"lehet gombázni! eléterjedt szállóige lett Károlytárón. A következő videon a tudos úr másik pályára lépett, politológusként és alkalmi tenyérjósként oktatja és riogatja atomháborúval a "buta"pestieket:

http://index.hu/politika/belfold/2007/marc15/videok/?vid=/belfold/marc15/01Számomra Megfoghatatlan, hogy körben az a sok butapesti miért nem hívott azonnal mentőt,és követelt azonnali testreszabott kényszerzubbonyt neki,

hallgatva Okoska almával iilusztrált jóslatát a magyarországi atomtámadásról. Talán arra gondoltak, akad elég futóbolond Pesten is bőven magától,

miért szaporítsák betelepítéssel őket, menjen haza békével szerencsétlen hülyéje, nekünk ennyi is elég volt mára belőle! Mars haza! mutatja leendő  sárgaházi szobatársa, aki kimenőt kapott  egy kurta kis időre Hát persze nekünk nincs akkora szerencsénk, hogy Pesten  bevigyék a Mosolygók Házába, a többi fel nem ismert zseni közé.

Ha szerencséje van és rábukkan egy gyanútlan turistára, aki nem ismeri még őt, akkor összfüggéstelen szóözönnel tarja fel dolgában, ha óvatlanul -szóba elegyedett vele. Betegségeinek hosszas felsorolása soha nem marad el, mintha az bárkit is érdekene. Az ő betegégére egy gyógymód lenne,jól tudja ezt mindenki, naponta egy kiadós korbács a hátára,és egy rámenős, harapós boxerkutya a sarkába, hogy le ne késse a számára lapátosztással kezdődő munkakezdést! Még egy esemény, ami a kiöltözött,a magát magyar hazafinak képzelő Okoska nélkül elképzelhetetlen lenne:

 

http://index.hu/politika/belfold/2007/marc15/videok/?vid=/belfold/marc15/03

 Remélem ezzel a néhány sorral kilrdemeltem az utókor háláját, felvilágosító munkám eredményeképp  megússzák az Okoska-féle szóözönt, nagy ívben elkerülik őt, mert pimaszságban,tolakodásban egy rámenős piaci légy tehetségtelen amatőr pancser  hozzá képest. Több alkalommal is láttam, amikor még helyismeret nélküli károlytárói új-lakosok nyári estéken békésen letelepedtek valmelyik szalonna sütő helyen, élvezni akarták a csendet és nyugalmat, de hamarosan feltűnt a tűz mellett Okoska ripők, visszataszító, tenyérbemászó ábrázata  is,  aki nyomban átvette fölöttük a hatalmat, vége lett a békés estének. Balszerencsémre az ablakomből én mindezt látom, ordenáré hangoskodását talán Bagolyirtáson vagy Szentimrén is hallják.

Ígérem, ezzel Okoskát befejezem, holnap a rendes emberekről írok.(Folyt.köv.)

A képen látható fiatalembert Levikének hívják,velem szemben lakik testvérével és szüleivel. Egy alkalommal vittem ki a szemetet, ő az út másik oldalán, a kertjükben játszott és váratlanul rám köszönt:"Szia Mikulás"-mondta. Megörültem, inkább vagyok Mikulás,mint Krampusz.

.-Szereted a Túró Rudit Levike?-kérdeztem, mint Mikulás, persze civilben voltam, Mikulás munkaruha nélkül.  Szerette, így aztán elhívtam magamhoz Túró Rudit vételezni a hűtőből. Nővére Szabina is elkísérte, ő is szereti a Túró Rudit.Barátságunk azóta is töretlen, nagyon szépen köszönnek, ha néha találkozunk. A képen Szabina.

 Levike már tudja, az élet nem habostorta, -Virág et után-, számára is korán elkezdődött a kiképzés. Óvodába, Gyöngyösre jár, naponta utazgat, a már ismertetett utazási körülmények mellett,- a Mátra Volán kegyelméből. -Iskolába is oda fog járni, mint minden károlytárói gyerek. Nem írigylem őket ezekért az élményekért.

Károlytáró beletrületnek számít ugyan, de alapvető élelmiszerekhez azért mégsem lehet helyben  hozzájutni, élelmiszerbolt hiányában. Az itt élők ebből a szempontból bizony még  mostoha gyermekei az országnak.  Úgy tűnik, jelenleg  ellátás szempontjából rossz helyen laknak, ,ilyen ellátás van: ellátás almás. Ígéret történt ugyan, a helyzet megváltoztatására,de változás azóta sincs, mivel senki sem hajlandó társadalmi munkában, garantált ráfizetésért kereskedni itt . Az a világ megszűnt, amikor csak panaszos levelet kellett írni a hatóságnak, és az intézkedett, figyelmen kívül hagyva minden üzleti racionalitást és alapvető  gazdasági törvényt  Az új polgármester már a II. ciklusát tölti, rosszindulat volna azt állítani róla, hogy nem próbálkozott megoldást keresni, de sajnos, és ez előre borítékolható volt ,nem sikerüt neki sem, mivel  elsősorban nem ez  a polgármester fő dolga vagy hatásköre. Szemrehányást akkor tehetnénk neki, ha  üzletnyitási kérelmezők sokaságának nem adott volna ki hivatala működési engedélyt. Bár mindez fordítva történt , a polgármester asszony igyekezett Károlytáróra vállalkozót találni, de könnyebb a tűt megtalálni a szénakazalban, mint olyan vállalkozót, aki a biztos ráfizetés tudatában munkát és pénzt fektet egy halvaszületett vállalkozásba. De a lényeg, Károlytárón a jó levegő és nyugodt környezet továbbra is megmaradt. Azt azért szögezzük le, hogy az élelmiszer kereskedelem, ahogy az italbolt, vagy nevezzük inkább kocsmának üzemeltetése is, üzleti vállalkozás, senkitől sem várható el, hogy ráfizetéssel kereskedjen Károlytárón, ha megfelelő forgalom és haszon képződne itt, akkor elhessegetni sem lehetne a vállalkozókat innen. Honlapom egyik célja, ráirányítani a figyelmet, a kihasználatlan turisztikai  

és az ahhoz kapcsolható vendéglátási, kereskedelmi lehetőségekre is. A képen a Világos-hegy, mifelénk Kopasz hegynek nevezett célpont felé tartó, majd a tetején boldogan trónolók láthatők. továbbá a fenséges panoráma. A volt iskola épületében például kialakítható lenne bármikor egy több férőhelyes pihenő ház is, estleg élelmiszer eladással kombinálva.Íme a prototípus: Érdemes volna ezen az úton elindulni, síránkozás helyett, az ésszerű, vagy annak tűnő megoldásra koncentrálni.Már látom is lelki szemeimmel,Gróf Úrral együtt,- akit egyes elvetemültek Néprádiónak neveznek, sőt olyan galád is akad, aki egyenesen  Tóth elvtársnak hívja-.mint Levike egyik nagyapja, Horváth Miska- a bolt helyén kialakított pihenő-turistaházat. A

Megkérdezték tőlem, mért nevezem Néprádiót Gróf Úrnak.  Azért, mert  az ő nemzetsége a  Külteleki majdnem olyan közeli rokonságban áll a Teleki grófi családddal, mint az Árpád Ház a Szar-házival.

A volt vállalkozó Lázár Bandi  már el is költözött, ezzel megszűnt a Lázár-kocsma is, úgyanúgy, ahogyan a legendás Őzike italbolt is, melyet itteni űtjai során  Molnár Illés (Inci) is fel szokott keresni amelynek tulajdonosát foglalkozási megbetegedés, derilium tremens vitte el. A kocsma napi forgalmáról, gondos gazdaként, sajáttorkúlag gondoskodott, holott  abba besegítettek még Mátraszentimréből érkezettek is, nem is említve a buszra várakozó átutazó turistákat és bennünket bennszülötteket. Nem tagadom, nekem hiányzik az Őzike. nem csak az ott honos demokratikus hangnem miatt, hanem a sokszor nagyon vegyes,  társaság miatt is,akik itt nem hangoskodhattak, mert duhajkodást és egyéb rendbontást Mellik Mester nem tűrt meg. Ha az embernek nem volt kedve végighallgatni ugyanazokat a történeteket, ugyanazoktól, a már többször is hazugságon kapott mesélőktől, akkor a kisfröccseit haza is vihette, Mellik Mesternél elvitelre is lehetett vásárolni, nem volt kötelező minden böszme zagyvaságot végighallgatni.

is! Szerencsére Károlytárón búnözés még nincs, itt még nem intézményesült a volt belügyminiszter által elfogadottnak tartott "megélhetési" búnözés, az emberek ismerik egymást, még apróbb lopások sem fordultak elő ezidáig, remélhetőleg így is marad. Garázdaság miatt 3 eljárás folyt le, nevet nem említek, kit marasztalt el háromszor is a bíróság. Annyit segítek, a delikvens neve O betűvel kezdődik, a folytatása, ugye milyen meglepő? - koska-. 

Az Özike italboltot Mellik István nyugalmazott főaknász bosszúból alapította és építette fel. Elég regényes a  történet. Ugy történt, hogy Mellik Mester a hazafelé az úton elgázolt őzet talált. Ha már megtalálta haza is vitte az őz tetemet. Valaki azonban meglátta, ahogy a Mester miben mesterkedik. Azzonnal telefonált a rendőrségnek, ki is jöttek. Hogy mi volt az előzetes vád, talán vad elgázolása és kísérlet a vadhús elfogyasztására vagy értékesítésére, annyi biztos, hogy a mestert bilincsbe verve vitték el. Semmi csúnyát nem tudtak és talán nem is akartak a rendőrségen rábizonyítani a nyugdíjas Mesterre, elengedték, aki aztán nemsokára vigyorogva  előkerült. A Mester háza majdnem pont a buszmegálló alatt volt, ezért minden károlytáróinak, aki busszal akart utazni vagy busszal érkezett, látnia kellett, hogy a Mester házától, jobbra a telek sarkában új épület emelkedett.  A nevezetes Mellik kocsma. Ez határozott fejlődés volt Károlytáró életében, mivel még üzemelt a bolt és benne a Lázár kocsma. A Mester, hogy újdonságát nyilvánvalóvá tegye hamarosan cégért szerelt intézménye tetejére. Egy áta-bota, iromba őz képe díszlett a táblán. Megvolt már a név is Őzike italbolt. A Mester teljes bosszút állt feljelentőjén, az most már akarva, akaratlan lesheti az özikét mindíg, ha arra jár, menjen kocsival, vagy busszal. Maga a kocsma egy pultból állt, az alapterületen kb 6 asztal várta az úri közönséget. Károlytáró kocsmát el nem kerülő népe meghasonlott volt Lázár párti és most már Mellik párti kocsmalátogató. is. Az átutazó turisták választása egyértelmű lehetett , hiszen majdnem belebotlottak az Őzikébe, mivel az közvetlenül a buszmegálló mellett épült. Kemény konkurrencia harc kezdődött! A Lázár kocsma területre eleve nagyobb volt az Őzikétől, átmenetileg biliárd asztalt is üzemeltetett. A biliárd asztal pénz nélküli használatára Lázár Csaba jött rá. Tudását közkinccsé tette, attól kezdve senki sem fizetett a játékért. A vállalkozó erre válaszul elszállította a gépet, de a kocsma üzemelt tovább. Az Őzikében hetente egyszer Margóka a Mester felesége babgulyást főzött, oda fel lehett íratkozni, amit az összes helyi éhen-kórász meg is tett. A Mester név onnan eredt Mellik István nyugalomba vonulásáig az Ércbánya egyik főaknásza volt. A főaknász a bányában nagyon nagy tekintélynek örvendett,  Mesternek szólították. Én is dolgoztam az Ércbányánál. Ez alatt Mester, főaknász volt Kiss Béla, Phool István, Hunyadi János, Nyilas József és Mellik István. A főaknász műszak előtt telepítte az embereket, ki hova, kivel megy dolgozni, mit kell ott csinálni. Hónap végén ő számolta el a végzett munkát, mivel az emberek normában dolgoztak, vagyis tőle is függött a havi fizetés. Én semleges voltam a kocsma háborúban.Lázár Bandival kifejezetten jó volt a kapcsoltom, attól a perctől kezdve, hogy átszökve a Partiumból nálunk állt munkába. Felesége, Irénke, szintén nálunk kapott munkát, a bányraktárba került. Mellikkel   is jóban voltunk, gyakran jártam ellenőrizni valamit a bányában, ilyenkor mindíg találkoztam a főaknásszal, mert az aknász irodában be kellett jelentkezni nála, a főaknásznak tudnia kellett, hogy ki van még  a bányában. Az egyik főaknásszal Nyilas Józseffel le is vagyok fényképezve. A fotós Bányi Ernő geológus volt. Ernő ajkai úri cigányzenész familiából származott, a technikum után került az Ércbányához, először albérlő volt Károlytárón  Lenzséréknél. Később lakást kapott Gyöngyösön, egészen a bánybezárásig nálunk dolgozott. Gondolom nem nagy baj, ha Károlytáró lakosaival párhuzamosan kitérek az Ércbánya nevezetesebb dolgozóira is, hiszen együtt dolgoztak, legalább is a régiek még igen. Lenzsérék Úrkútról kerültek Károlytáróba. Lenzsér Józsi bácsi Édesapámmal együtt iparosként  Az Úrkúti Mangánérc bányában dolgozott, amikor megnyitották a Gyöngyösoroszi Ércbányát. Tekintve Gyöngyösoroszi abszolút mezőgazdasági jellegét szakképzett munkaerőt a testvér vállalatoktól helyeztek át Gyöngyösorosziba. Így lett  Lenzsér József a bányagépészet vezetője, Édesapám pedig harmadvezető az Ércelőkészítő üzemben. A Vállat vezetői Tatabányáról jöttek, többnyire mozgalmi emberek vagy azok leszármazottai voltak. Kivéve a bánya kovácsát Hegedűs Laci bácsit  ő Sirokról jött. Fiával Rudival egy osztályaba jártunk az oroszi általános iskolába.

 Azt, hogy Gyöngyösoroszihoz tartozunk, onnan is érzékelhetjük, hogy évente 1-2 alkalommal onnan jönnek fel közmunkások fúvet nyírni. Annak az idős embernek, most már nekem is, ha igényli, naponta hoznak ki meleg ételt a gyöngyösoroszi óvodai konyháról, mikrobusszal.A közmunkásokat ugyancsak megbecsülik, reggel 8 óra felé mikrobusz szállítja ki a faluból és az ételhordó busz szállítja haza őket délben. No de addigra szegények már azt is megbánhatták,hogy megszülettek, mert Károlytárón minden mozdulatukat Okoska fürkész tekintete  követte. Még pihenés közben is, amikor letelepedtek tízóraizni és "cigiritázni" egy árnyas fa alá, föléjük tornyosult a hatalmas bunkósbotjára támaszkodó és a nap minden percét kiélvező Okoska,- aki végre hallgatóságra lelt .-

Csoda hogy egyetlen közmunkás bicska sem szabadult eddig el és akadt  bele Okoska irhájába. Ezt persze nem biztatásnak szántam, bár megérdemelné. Én szerencsémre nem voltam soha közmunkás, nem is kaptam ekkora megbecsülést,ezért napi 4-5 órát kellett utaznom, majd magas intenzitással ledolgozni a teljes munkaidőt.  Reggel fél 5-kor indultam el, és este fél 7-re értem haza. Mindaddig, amíg a 18.10-es bussz feljött Károlytáróba, később már a 19.10-es busszal tudtam csak hazajönni, így este fél nyolcra már otthon is voltam.Nem kellett segélyekért folyamodnom, a szüleimtől azt tanultam, hogy a normális emberek megélnek a saját munkájukból. Munkát pedig mindíg talának, ha keresnek, és akarnak is, tudnak is dolgozni. Mindehhez csak akarat kell és konvertálható szaktudás. A szaktudást, isklában, iskolákban lehet megszerezni.Mielőtt elkezdeném magamat túlságosan tömjénezni,

 meg kell időben jegyezni,hamis lesz ez a tükör! Pedig " amit szeretek magamban, az a szerénység"mondta már Bástya et. is, úgy mint most ahogyan én állítom eléggé szerénytelenül onmagamról, hogy megvan,ez a nagyszerű, ám belőlem is sajnos hiányzó tulajdonság.  Nem egyedül jártam naponta éveken keresztül Budapestre dolgozni, együtt  utaztam oroszi diákokkal, akik a jövőbeni szaktudás reményében tanulni jártak a fővárosba, vállalva mindennapi több órás törődést is. Könnyebb lenne arra hivatkozni, hogy nincs a környéken munkahely, de  tenni is kell azért, hogy legalább szaktudás legyen! Egyik kedves és kellemes, jólnevelt diák utitársam Zimány Boglárka volt.

A természeti szépségeken kívül Károlytárón más nevezetesség nincs, hacsak az Okoska-féle arborétumot nem tekintjük annak,egyéb  látnivaló nincs, kegyhely, emlékhely sincs, emléktábla a település  valamikori hírneves lakójára emlékeztetve szintén nincsen még. (Az Okoska-féle életrajzon szorgosan  dolgozom.)

Nehéz olyan lényról írni, majdnem ember írtam a lény helyett, akit Isten haragjában teremtett meg,Gyöngyöst sújtotta vele, annak talán legkevésbé értékes Duránda nevű városrészébe csapott be az Úr haragja.

bár az ott lakók mást érdemeltek volna,mégis egy  katonatiszt   családjába fura teremtést hozott a gólya. Családnevet szándékosan nem írok, mert ha tudja valaki, kiről van szó, akkor nem tőlem hallotta a nevét,-rossz tapasztalatai vannak, voltak  vele kapcsolatban a- legrendesebb családba is kerülhet kakukktojás, de magát a családot nem a kikelt  fiókán keresztül ítélik meg többnyire az emberek.

Tudjuk, bármilyen elvetemült is a gyermek, a szülói szem számára ő a legkedvesebb, legaranyosabb az egész világon.

de azt,hogy mi lesz belőle mire felnő, a szülő már nem képes mindíg  befolyásolni, nem tudni,mniből lesz a cserebogár? .Annyi azért borítékolható, hogy kakukktojásból nem kel ki struccfióka, akár egész évben keltheti a strucc, nem fog neki sikerülni. Nem érdemes tovább kerülgetni a lényeget, Okoskának se a családnevét, se az utónevét nem írtam le, még utalás formájában sem. Akkor láttam életemben először, amikor hosszas bolyongás után az Ércbányához kerültem dolgozni, ott találkoztam  vele egy KISZ taggyűlésen. Akkor még nem sejtettem, honnan is tudná az ember előre a sorsát, én pedig azt hogy az a köpcös, raccsolásával, az arisztokratákat majmoló, bizalmaskodó, hangoskodó, disznószemű undormány lesz éveken keresztül a közvetlen szomszédom? De sajnos  így történt, pedig én akkor még Gyöngyöson a Vörös Hadsereg úton, ma Pesti út 5-ben lakatam, egy gyönyörű, vadonatúj 2 és félszobás lakásban. Ezt a lakást az OÉÁ Mátrai Művei vezetőjétől Flórián Gusztávtól kaptam, persze nem ingyen, de abban a lakásínséges időben a jelentősebb vállalatok vezetőinek kijelölési joguk volt, a frissen felépített lakások megvásárlására. Azt gondoltam, ott is fogok megöregeni, mindaddíg, amíg II, feleségemmel úgy nem döntöttünk, hogy közös megegyezéssel elválunk.Ezt a döntésünket később soha nem bántuk meg. Én átmenetileg Anyámnál húztam meg magam, mert a bírósági döntés szerint a lakás vételárának felével, nem a piaci érték felével el kellett hagynom, az addig közös lakást.

 

Éveken keresztül éltem Anyámnál az Ércelő 5. sz  verandáján, mindaddig, amíg Lovász András, az Ércbánya  új vezetője úgy nem döntött, ebből elég lesz, lakást utalt ki számomra a Károlytáró lakótelepen, pedig nem is kértem  tőle. Nem is vettem komolyan az egész kiutalást, mígnem egyszer néhai Polgár Aladár, aki akkor éppen gondnok volt, érdekes pályafutás az övé, raktárosból lett személyzeti vezető, majd végül gondnok, bejött az irodámba és felszólított, hogy kövessem. Egy mikrobuszhoz mentünk, ahol már  várt ránk Okoska. A lakótelepre utaztunk, ott bementünk egy lépcsőházba, le az algsorba,ahol a pincék is vannak ahogy itt hívják, a foldszintre, ott szembe találkoztunk két ajtóval. Balra és jobbra a folyosó nyílt, ahol pincék voltak. A két ajtó egy-egy lakásba vezetett, Polgár javasolta, válasszunk magunknak lakást. Okoska habozás nélkül elsőnek választott, a bal oldalra bökött, nekem tehát a jobb kézre eső jutott. Okoska választását elfogadtuk, azóta is így van. Az ő lakásában egy nagyobb konyha és egy kisebb szoba van. Az enyémben kisebb konyha és egy nagyobb L alakú szoba. Mielőtt beköltöztem volna, bátyám tanácsára kicseréltettem a lakás villamos vezetékeit, hiszen elhatároztam, villannyal fogok fúteni és főzni is rezsón fogok. A lakás építésekor kisebb villamos energia felhasználással számoltak, a beépített vezetékeket mindenképpen ki kellett cseréltetni, a régi nem bírta volna el a terhelést. A munkát Skreka Gyuri végezte el, akinek már az édesapja is az Ércelőgépészet dolgozója volt, egy másik szintén nagyon ügyes villanyszerlő Pom-Pom segített neki. A festést Cselló végezte, művésznevén Marcelló, szerzett nekem padlócsiszoló mestert  is, de a csiszológépét nem tudta nálam áram alá helyezni, mert nekem még  nem kapcsolták vissza addigra az áramot Okoskától akart áramot kérni a csiszolás befejeztéig, amit ő megtagadott, amit elég furcsának tartottam azok után, hogy tőlem kért és kapott kölcsön pénzt lakása megvásárlásához. Akkor még nem szakadt meg közöttünk a diplomáciai kapcsolat. Igy aztán a padló csiszolás nélkül maradt .A konyhai mosogató boylert, a fürdöszobait  Varga László szerelte be, így aztán lett meleg vizem a konyhában is meg a fürdőszobában is, ahol a beépített fürdőkádat Nyilas Laci munkájának köszonhetem. Végül is elég kényelmesre sikerült minden, lett meleg víz a mosdóban is, a fürdőkádban is, a konyhában is. A fútéssel nem sokat kellett törődnöm a villanyfútés miatt, nagyon jó kényelmes kis lakásom lett, Lovász Bandi jóindulatú erőszakosságának következtében. A lakásomből kinézve gyönyörű panoráma tárult a szemem elé, szemben a sokszínű, színét az évszakoknak megfelelelően zöldből, vörösre ,majd fehérre cserélő színű  erdővel borított Mátra karéja volt.volt látható véges-végig, egészem addig amíg az Okoska-féle arborétum  el nem takarta a kilátást. Ez volt az oka annak, hogy tavaly megvettem a másik tömbházban egy első emeleten lévő kétszobás lakást, onnan zavartalan lesz a kilátás gondoltam. Meg se fordult s fejemben, hogy a fenyőfákkal körbeültett lakást szinte egész nap az árnyék uralja majd. Még nem költöztem át, mivel az ottani teljes felújításhoz egyelőre nincs elég pénzem, ezért úgy döntöttem, hogy addig is, amíg össze nem gyúlik a szükséges pénz itt maradok a régiben, de nem fogok télen  fagyoskodni, a régi ajtót és ablakokat  kicserélem jobb  hőszigetelésű ajtóra és ablakokra. Egy füst alatt kicseréltem új lakásomban is a bejárati ajtót és az összes ablakot. Sokan kérdezték azóta tőlem, nagy felfordulással járt-e  a csere, ki végezte és mennyiért a munkát? Mivel a honlap indításkor leszögeztem, minden közérdeklődésre  számot tartó információt itt közzéteszek, tehát: a munkát a Ludányi Üvegezés http://www.ludanyiuveg.hu/muanyag.php végezte, elérhetősége benne van a gyöngyösi telefonkönyvben, a munkakezdés előtt helyszíni szemlét tartanak, melyről előzetesen telefonon értesítenek, a munka árát Jutka asszony, Ludányi Tíbor,- orosziaknak Bigyós Tibi-  felesége közli, ugyancsak telefonon, megrendelni, érdeklődni is nála lehet. Tisztán dolgoznak, az építési törmeléket, s régi ablakkeretet elviszik, szemét semmi se marad utánuk, az elkerülhetetlen, a bontással együtt járó port leszámítva, csak ajánlani tudom őket mindenkinek, nem úgy, mint a gyöngyösi túzoltókat, akikről a következő, túlzó, nyilván hazug  történetet hallottam. Vadul csörög a telefon a gyöngyösi túzoltóságon- Túz van, túz van nálunk.-mondja egy kétségbeesett hang.-Jó van na, de  ne hagyja kialudni majd reggel kimegyünk és eloltjuk. -

Mindezek szöges ellenkezőjéről győződtem meg buszbalesetem  során. Hétköznap reggel volt. A szokásos társaság utazott a buszon, katonatisztek és pedagógusok szétszórva, megérkeztek már a nyugdíjas nénikék, akik az ingyenes utazás előnyet kihasználva, utaztak valamelyik pesti nagysága lakását kitrágyázni majd kifényezni. A külső ülésen állandó utitársam Művész Úr bújt bele szokása szerint a könyvébe. Én a belső ülésen elvackoltam magam. Elindultunk, kiértünk Gyöngyösről, a busz vezetője Lacika éppen ráfordult az autópályára kényelmesen hátradőlt, amikor a két sípcsontomban iszonyú fájdalmat éreztem. Előttünk az út szélén egy kivilágítatlan teherautó parkolt, annak mentünk fékezés nélkül neki. A buszon az utasok szanaszét repültek az ütközéstől. Művész Úr is kiröpült előre, egészen a busz elejéig csúszott. Magamról csak annyit, hogy ütközéskor a két lábam becsúszott az előttem lévő ülés alá és az ülés éles pereme sípcsontjaimról a bőrt szinte lenyúzta Mozdulni se mertem, annyira fájt a bőr helye. A buszon minden fény kialudt Néhány nő sikongatni kezdett, de a pánik kialakulásának semmi esélye nem volt a buszon lévő katonatisztek miatt. Valamelyikük megtalálta a feliratot, balest esetén melyik ablakot kell kitörni és elhagyni rajta keresztül a buszt. Ketten megfogtak egy harmadik tisztet és lábbal előre meglóbálták. Így aztán  talppal sikeresen kiütötték az ablakot.  Aki tudott ugorhatott, mint Müvész Úr is, kint megrázta, leporolta magát és stoppal már ment is Pest felé, ugyanis az utánunk következő buszok, az egriek is mind megálltak, szedték össze a népet.-Életrevalóság kérdése- magyarázta később Művész Úr, hogy lehet az, neki kutya baja sem történt, holott olyan sok sérült lett.  Én maradtam a helyemen. Hamarosan  észrevett egy szürke vagy kék egyenruhás valaki, mondta menjek vele ki a buszból. Akkor láttam, itt vannak a  tűzoltók.  Nem is sejtettem, hogy balesetekhez is kivonulnak! Méghozzá elsőként! Az ablakhoz létrát támasztottak, azon segítettek az utasokak kiszállni. Mondtam én nem tudok lábra állni, akkor tudatosult bennem, hogy sípcsontjaimon kívül a bal térdem is fáj. Az én tűzoltóm nem adta fel, segített felkelni, a jobb lábamra áttenni a testsúlyt, azon bicegni. Az ablahoz támogatott, átemelt a létráig, ott már vártak a többiek, közös erővel kivittek a buszból. Kint megkérdezték , mim fáj, miben kell segítség. A tüzoltóság orvosa vett kezelésbe, mondtam nekem semmi bajom, csak a sípcsontom és a bal térdem fáj.- Az nem olyan biztos megnézzük azt a térdet. Leültetett az árok szélén közben térdemet felfújható gumitömlővel rögzítette. A tömlő kellemesen megerősítette térdemet, ráállni ugyan nem tudtam, de megszüntette a fájdalmat. Kezdtem magam elbízni, körbe-körbe nézelődni, hát látom, sok kocsi érkezett, az épek a sérültek között keresgélték hozzátartozójukat. Rá akartam gyújtani, de csak egy cigim volt,  tartalék cigiről is gondoskodni kellett. Az egyik tiszttől kérdeztem-Tábornok Úr -van cigarettád?-Persze , hogyne kap a zsebéhez és már nyújtotta is. Fél doboz cigi volt,-Megtarthatod- mondta, majd Pesten veszek másikat. Később megadtam neki. A tűzoltó orvos közben mindenfelé első segélyt nyújtott, engem rábízott egy tőle nyilván alcsonyabb rangú tüzoltóra. Így üldögéltünk az árok szélén, a beosztott tűzoltó és én. Megérkeztek, jóval a tüzoltóság után a mentők is. A mentők szelektálni kezdtek az utasok között, keresték a súlyosan sérülteket. Elterjedt a hír, a biztosító kártérítést fog fizetni, minél súlyosabb a sérülés annál többet. Ismétlem, volt időm figyelni, átmenetileg nem fájt különösebben semmim. Látom ám,  valalaki  nagyon számít a magas kártérítésre a kalapját  összegyűrte ,mintha tehén emésztette majd ürítette volna ki,  a fejbőréből  szivárgó vért képes felén szétkente, olyan véres lett, mint a királytigris, amikor véres. Az első transzporttal, mint nagyon súlyos beteget, vitték is a Hatvani Baleseti Kórházba, ahol később egy szobába kerültünk, mivel az utolsó mentőkocsira én is felkerültem. Igaz nekem kísérőm is volt, a beosztott tüzoltó, aki rám és a rögzítő tömlőre felügyelt. Hatvanban engem is kezelésbe vettek. A röntgen vizsgálat erdménye bal térd törése lett, a térdemre átmeneti gipszet tettek, a pneumatikus tömlőt levették, az ápolónő átadta a megkönnyebbült tüzoltónak, megköszöntem a segítségét mielőtt futólépésben boldogan távozott volna.Biztosan a lelkére kötötték, tömlő nélkül ne kerüljön szem elé. Magamra maradtam. Az előcsarnokban, ahova gipsz szilárdulni ültettek, továbbra is domináltak a hozzátartozók, akik megtalálták szerettüket. Potje Pétert fedeztem fel közöttük. Péter Gyöngyös és környéke jeles fotósa, a buszon utazó lánya miatt volt ott. Péter is felismert, hiszen csak egy osztállyal járt fölém a gimnáziumban. Odajött, megkértem, vegyen nekem egy csomag cigit. Mire visszatért volna, engem elszállítottak a kórterembe. Ott volt a nagyon súlyos és nagyon sok kártérítésre aspiráló beteg is. Rajta kívül egy profi beteg, aki a tél beálltával a hideg elől kórházba szokott  vonulni áttelelni. Rágyújtottam, senki nem mondta, hogy tilos, de ott volt a hamutartó is. Hamarosan hárman bagóztunk. A súlyos beteg sürgősen egy másik kórterembe kérte magát, -megfájdul a feje ebben a füstben-. Róla kiderült az ég világon semmi baja, csak kicsit beverte a fejét és a bőr felszakadt a tök fején. Cigizgettem, felhívtam a munkahelyemet, ott megkönnyebbültek, hogy megvagyok, ugyanis tv-rádió bemonta a balestet. Hamarosan látogatóim érkeztek, a munkahelyem gazdasági igazgatója és egy hölgy Ügyi ahogy később elneveztem, mert nagyon kitűnt és ügyes volt az Excell tanulásban. Nem volt TB kártyám, ezt a hiányt idősebb húgom azonnal megszüntette és behozta nekem a frissen megcsináltatott TB kártyát. A munkahelyemmel abban maradtunk, megvájuk mi lesz velem. Nem sokat betegeskedtem, a kórházból igyekeztem eltűnni, főleg azért, mert a főorvos felfedezte és azonnal megtiltotta a kórtermi dohányzást. Haza fiatalabb húgom szállított a saját kocsiján. Otthon már jó volt szabad volt iszogatni, cigizgetni, olvasgatni.

  

 Említettem már elmesélem az Okoska féle arborétum kiala kulásának igaz történetét. Tudni való,hogy a földszinti lakások tulajdonosainak kizárolagos joga,az ablak alatti, a házfal melletti kb. 3 -4 méter széles terület hasznosítása és birtoklása.végig a lakása mentén. Nálunk az I. emeleten lakó Benus Ferenc kerítette el  ezt a földet, kis konyhakertet kialakítva ott.. Én nem vitattam el a kiskertjét tőle, csak arra kértem, lehetőség szerint szedje le a kerítés tetején futó szögesdrótot, már a lehangoló látvány miatt is. Benus valamelyik alkalomml kidobott narancshéjat talált a kert Okoska ablaka előtti részén. Szemrehányást tett Okoskának amiért teleszemetelte a kerjét. Okoska felbőszült, milyen alapon merészeli Benus magáénak vallani azt a földet, ami őt illeti? Felszólította, takarodjon az ablaka alól. Vitának helye nem volt, a törvény Okoska oldalán állt.Benus neki is kezdett a kerítés lebontásához,engem arra kért, engedjem meg, hogy az én ablakom alatti részen maradhasson, amíg a veteménye be  nem érik. Természetesen hozzájárultam, csak arra kértem, utána bontsa le a kerítést is, nem kell az oda, az ablak alatt majd pázsit lesz, vettem is vetőmagot, amit a következő tavasszal Gróf Úr, akit egyesek Néprádiónak merészelnek nevezni, vetett el .A pázsit nem kelt ugyan ki, a szakszerű grófi veteményezés ellenére sem, de a természet azért visszavette azt, ami az övé volt. Vadvirágok ősgyep, helyenként azért csalán is nőtt az ablakom alatt, amit a közmunkások külön díjazás ellenáben  évente kétszer gyönyörúen le szoktak nyírni. Miután Benus felhagyott az ablak alatti kertmúveléssel, Okoska nekilátott a neki járó rész elkerítéséhez. Először nagy köveket hurcolt oda, mint a ganajtúró szkarabeusz bogár és rakta körbe az új kerítés nyomvonalát, amíből elkezdtem sejteni, a dolgok rossz irányba fognak fordulni.Kezdve azon, hogy szélességben jóval túllépte a valmikori Benus kert határát, az elhatárolt részt kiterjesztve közterületre is, oda, ahol régebben személykocsik szoktak járni, annyi helyet hagyva csak,amennyi még szűken elég egy kocsinak az elhaladáshoz. Így aztán kertjét szinte megduplázta. melynek az én felém eső határvonal- kialakításánál nem ragaszkodott a derékszög követéséhez, a kövek erősen tompaszög szerint, csámpásan, sorjáztak, az én látószögemből nézve hegyesszöget alkotva, behatolva az én képzeletbeli területemre is, ezzel nagyon Okoskának kedvezve. Nem szóltam, nekem nem voltak terveim a kerttel, gondoltam mások majd szóvá teszik a kert idétlen formáját és eltúlzott területét. A kőkerítés nem volt elég neki, igaz hézagos és alacsony is volt.Talán mégse Déva várát építette. Hamarosan nekilátott hát alkotása tökéletesítéséhez, elvégre az örökkévalóságnak építkezett. Az erdőben fahusángokat,vágott, azokból cölöpöket faragott,a cölöpökre különböző alkoholos úvegeket, köcsögöket tűzött, ezeket a cölöpöket verte be a kövek közötti résekbe. Nyírfa és akáccölöpök voltak ezek. Azután hosszanti irányban gallyakkal kötötte áta-bota módon  össze őket. Sikerült úgy összetákolni a kerítését, hogy már ő sem tudott bemenni a kerjébe, ahol közben felütötte fejét a gaz. A kert közepén, amíg még be tudott oda törni, asztalt állított, egy vastag fatörzskorongot, az asztala mellé tuskókat rakott, majd azok lesznek a székek-gondolta-.Közben a cölöpök életre keltek,begyökereztek, a nyírfa és akáccölöpök fasuhanccá, majd fává fejlődtek A kert belsejébem a gaz áthatolhatatlanná nőtt, vadrózsa, kúszószeder, folyandár  is akadt már, törtek egyre magasabbra. Ezek a fák, kiegészítve a kerítés fáival hamarosan olyan magasra nőttek, hogy eltakarták nekem a  kilátásomat a Mátrára, Bal oldali irányban a Mátra helyett Okoska dzsungeljét látom sajna. Mikor szóvá tettem neki érdemi választ nem kaptam, csak ordibálást..Azóta sem állunk szóba egymással, pedig a kertépítés kezdetén én adtam neki ajándékba 10 eFT-ot tujákra. Napozni, kényelmesen pihengetni ő se tudott már bemenni a kertjébe különben is minek oda bemenni, ott lépni sem lehet, látni sem a sűrű és magas gaztól, esetleg meg is csípheti valami.Okoska lakásába a napfény nem tud behatolni,hiába kel fel még neki is mindennap a hegyek mögött és küzdi át magát az erdő lombjain, valamennyiünk örömére.

Okoska ezért aztán gondolt egy nagyot! Az egyik akácfa alá, ha szorosan vesszük az én területemre  egy foszlott fotelt vonszolt ki a barlangjából, hogy majd azon fog ő pihengetni, az ablakom alatt,az orrom előtt,elcsúfítva a maradék kilátást is- Ahogy azt Móricka elképzeli,- gondoltam magamban-Károlytárón akkoriban az önkormányzat két embert alkalmazott, hogy mi volt az alkalmazás pontos megnevezése akkoriban, előttem azóta is titok. Fő feladatuk a közterületek kitisztitása volt, mindenféle szúró és karcoló, nem jó helyen magasodó növényzet eltávolítása..Bódi Gyuri volt az egyik, a róla elnevezett Rozmár a másik közmunkás. Rozmár becenevét  nem azárt kapta, mert szerette a vizet, mint a vízben élő,  nála tisztább bőrú névadó rokona, ellenkezőleg az ő bőre vizet csak akkor látott, ha gombázás közben néha elkapta az eső. Az igazi rozmárra, csak az orra alatt növesztett hatalmas, sötét bajúszával ,-melynek igazi funkciója a takonyfogás volt,- hasonlított. Most már egyáltalán nem visel bajúszt, neve is Rozmárból Rozivá változott, de tisztább azért nem lett.sőt inkább piszkosabb. Szóval irtogatták Rozmárék a bozótot.egész szépen  kiirtották a buszmegálló előtt és az útkanyarban én meg újjal mutogattam Okoska kertje felé, ott találnak még kivágni való gazt eleget!

Egyelőre Rozi csak a busa fejét csóválta, -nem lehet , a polgármesteri hivatal nem engedi, hiába volt a sok tiltakozás a "kert" miatt.Közben Okoska a kitett foteljában pöffeszkedett naphosszat,az ablakom és az akácfa alatt, az orrom előtt,a közmunkésokat fixírozva,ezt az élményt már Bódi Gyuri is, meg Rozmár is egyre nehezebben tolerálta.Miközben ők kelletlen munkájukat végezték, Okoska  a fotelban terpeszkedve, felfújt pofával mutogatta nekik, melyik fűszál nem áll még glédában, lóg ki a sorból.A most következő szörnyú eseményeket már nem lehetett feltartóztatni, maga a sors rendelte, akarta, hogy így történjen.Valhogyan egy úveg benzin került egy véletlenül arra járó közmunkás kezébe, miközben Okoska Gyöngyösön járt bevásárolni. A benzin véletlenül kicsorgott Okoska üres  foteljára. Éppen akkor pontosan időzítve meggyulladt egy szál gyufa. Okoska fotelja lángra lobbant,égni kezdett, majd összeroskadt,megadta magát, csak a fémszerkezetek és rúgók maradtak meg belőle. Néhány lépésnyire a lángoló foteltól a röhögő és -nyilván a részvéttől-, a könnyeiket törlő Gyuri és a róla elnevezett Rozmár alakja tűnt fel. Okoska feljelentést tett a polgármesteri hivatalban az őt ért sérelem és kár miatt.Gyuri és a róla elnevezett Rozmár szóbeli polgármesteri dorgálásban részesültek.de az nem okozott nekik maradandó lelki vagy  egészségi károsodást.Kicsit előreszaladtam az időben,a fotel pusztulása későbbi időpontra datálódikmert olyan időszak is volt, amikor még szóba álltam Okoskával

 

Közben telt az idő. nyugdíjas lettem. Igaz, kicsit később, nint egész életemben azt vártam. Úgy szocializálódtam, hogy 60 évesn jön a nyugdíj. De nem jött csak később.

Néhány személyi változás is történt legutóbbi bejelentkezésem óta.

Meghalt Bódi Gyuri, Rozmár is, nemrégiben Okosaka is. Okoskát nem sirattam meg, sőt!

 Egnyre jobban idegesített, ahogy világcsúfja kutyáját bunkósbotjával ablakom alatt terelgetve szóban is tanította.-Sziszike hát nem megmondtam neked? Ne edd meg a macskák kajáját!-Ha többet adnál enni te hülye Okoska akkor rá se néznék idegen kajára gondolta talán a kutya.-

Ilyen az élet, nekem mint fájóslábú nyugdíjasnak csak a szemlélódés maradt.

Valaki említette, Okoska engem utánoz. Ha én levágatom a hajam, ő is. ha nekem hosszú a szakálam neki is, ha szemüveget viselek, ő is orrára biggyeszt valamit. Sétálgatott előttem, telefonját bámulva, várta, hátha jön valaki, akire rá tud akaszkodni, mint kutyára a bolha.

Valamelyik nap feltúnt, hogy a szemközti ház lakója ugyancsak kerget valamit a háza körül körbe-körbe, bottal hadonászva, nyomában a kis tacskó kutyája nyargalt.

Egy kör után láttam, apró,  vörös állakat fut előttük hosszú farkáról mozgásáról rögtön láttam, egy mókust kergettek ilyen bőszen mind a ketten.

Egyszer csak a mókus meggondolta  magát, irányt váltott elindult, lefelé a lépcsón, a tacskó meg a gazdája csak loholtak utána!

Nofene gondoltam éz érdekes lesz, a szembeszomszéd puszta kézzel akar mókust fogni.De a mókus átrohant az úton, egyenesen a tőlem pár méterre lévó fenyófához, gondolkodás nélkül felszaladt a fatörzsön, majd eltünt a sűrű tűlevelek között. A tacskó vezette az üldözést. Mikor odaért a fához, két mellső lábát a fa törzséhez támasztotta,fölfele pillogott, imitálva a gazdája elótt, ő bármikor a mókus után tud iramodni, csak parancsra vár. Közben odaért a botos ember is botjával a fatörzsöt ütögetve ijesztgette a mókust, hátha leesik neki. A kutya álnokul ugatott kihansúlyozva saját fontosságát a mókus megkergetésében.

Egy búcsú ütéssel gazdája befejezettnek nyilvánitotta a vadászatot, majd felemelt fővel, diadalmasan hazafelé indult. Nyomában a feltartott farkú kutya, aki gondosan ügyelt, nehogy fenyőtóvisbe lépjen.Én meg arra gondoltam, mért tartom nevetségesnek, ha egy ember egy ilyen  harci kutyával , mi több betanított vértacskóval mókust akkar fogni? Egyáltalán mi a baja a mókussal? Megijedt talán tőle, mint Okoska a munkától? Ki is tudhatja? Én aztán nem, sejtésem se lehet ennyire magas dolgokról.

Egy hét múlva lesznek az országgyűlési választások. Nem kétséges, kire fogok szavazni én a moslékzabáló, gumicsizmás, mucsai bugaparaszt tapló.

Annyra tudatlan vagyok, hogy csak félve hallgatom e sorok írása közben az internetes rádiómat, ahol a 60-as, 70-es évek zenéjét sugározzák nekem az USA Connecticut államából WHCN-FM állomásán.MInden USA tagállamból van kedvenc adóm, többnyire ifjúkorom rock zenéjével, de nagy meglepetésemre, komoly zene is akadt bőven. Az egyik adón kizárólag barokk zene van, de olyan is akad, ahol Bach zenéje szól egész nap.. Vannak olyan helyek is, amelyeken csak random klasszikus zene szól naphosszat.Ugyanígy van sugárzója a klasszikus rocknak is. Nem vagyok rászorulva a nyomorúságos Bartók rádióra, ahol vetélkedők szakítják meg a folyamatos zenét, lehetőséget adva a músorvezető ismerőseinek némi nyeremény begyújtésére. Van kedvenc indiai,sőt japán adóm is Kedvelem a délszláv dallamokat is. Kb. 2500 állomást jelölhetek be a rádión kedvencnek, de még kb csak 65-nél járok.

A választásokkal kezdtem, de lesz népszavazás is! Személyes ellenségeimnek tekintem azokat az undormányokat, akik unokáim megrontására törnek. Gyermekeimrőll már lekéstek, szerencsére egészséges, jóravaló, a társadalom és a haza számára hasznos felnőttek lettek 2 illetve 3 gyerekkel. Ezekről a gyerekekről kell döntenünk, de nem csak nekem, mindenkinek!

Ha már szóba került a haza, hadd úntassam még a kitartó olvasót valamivel.

Viszolygok attól a szófordulótól "ebben az országban"Ki beszél közülünk így? csak idegenszívú a hazát bármikor elárulni kész sehonnani bitang emberek,bocsánat Petőfi Sánor a plágiumért. Nekik nincs hazájuk, pontosabban ott van, ahol jól megy a soruk. Nekik semmit sem mond a mi Szózatunk "Itt élned, halnod kell." Országot vezetni szeretnének,jól élni a nép nyakán, basáskodni felettünk, kioktatni bennünket, fölényeskedni velünk. A mi hazánkban! Na ahogy azt Móricka elképzeli! 

Tinódi Lantos Sebestyén, Mikes Kelemen önfeláldozása számukra csak provinciális magyarkodás, idejétmúlt haszontalan nosztalgia. Tartótisztjeik parancsára bármire képesek bármikor. Dühít, hogy olyan fontos törvény, mint a nemzet és hazaárulás mért nincs pontosabban árnyaltabban definiálva, majd szigorúan  alkalmazva.

Bizony van még mit pótolni mondom én a patkány úgy is mint rettenetes fehér képződmény.

Egyre nehezebben megy a leírt szöveg elmentése. Esetleg túl hosszú ez a menüpont. Itt le is zárom.deazértt folytatom annak, akit érdekel még egy öreg ember össze-vissza fecsegése azokról az időkről, amikor még a só is sósabb volt...

 

Tíz éve fejeztem be a Károlytáró nevű honlapom írását, igaz, a napokban, a választások előtt írtam még pár sort a pedofilokkal  kapcsolatos népszavazás okán.

Tíz év alatt jöttek-mentek az emberek, újak születtek, sokan meghaltak a régiek közül. Én közben annyira lesántultam, már bevásárolni se tudok Gyöngyösre utazni, Károlytárón ténykedésem kimerül abban, néha kiviszem a szemetet, meg az üres üveget a szelektív hulladékgyűjtőhöz, felbotorkálok a lépcsőn és vissza a lakásomba. Üldögélek itthon, szerencsémre el tudom magam látni nézem a meccseket, meg az orosz nyelvű Tv-sorozatokat orosz dokumentum filmeket, amikből aztán elég sokat tanultam. Mostanra az orosz doku filmek is mások lettek, az igazságot tartalmazzák nem úgy mint a daliás szovjet időkben. Ezekből  tudtam meg, hogy Lenin elvtárs német ügynök volt tartótisztje egy Párvusz nevű nemzetközi szélhámos. Sorra veszik a kommunista vezéreket, gaztetteikkel együtt pld. Dzserzsinszkijt, Kalinyint, Molotovot, Sztálint, Beriját, Bulganyint, Malenkovot, Trockijt, Lenint, Kaganovicsot, Hruscsovot még a hozzájuk menekült Kun Bélát is. A sorozat címe "Elfelejtett vezérek" leírni is sok ennyi gazember nevét. Kiderült előttem, az 1966-os ötös történelmi érettségimen nyújtott tudásom a Tanácsköztársaságról ma csak a biztos bukáshoz lenne elég, mivel csupa hazugságot tanítottak akkor nekünk amit én aztán szépen felmondtam és ötöst kaptam persze érte. Nem csak tévézek, néha olvasok, vanak kedvenc könyveim,de azokat most nem sorolom fel, minek is? Pipázgatok, kávézgatok, néha akad egy kis vörösbor is azért. Közben a gondolatok kavarognak a fejemben, felidéződnek események, emberek.De most az új lakókról, akikről én is tudok. Lépcsőházunkban közvetlen mellettem lakást vett Lehotai László. Teljes lakásfelújítást végzett, de még nem költözött ide. Talán majd a nyugdíjas éveiben fog. Az emeleten, szemben velem szülei lakásában, miután ők máshová költöztek, Cseh Péter lakik. Peitvel nagyon jól jártam, mert szívélyes, segítőkész ember. Kocsival, naponta jár Gyöngyösre dolgozni, hoz nekem onnan, ha megkérem ezt- azt. Legutóbb például csöpögő vizcsapomat javította meg. Vett új szelepet a rossz helyett, kérés nékül ki is cserélte. Öröm és főnyeremény az ilyen szomszéd. Én csak tudom, hiszen a régi lépcsőházban Okoska volt a szomszédom! A Károlytáró a felfedezetlen gyönyörű Mátra nevű blogomban a Hozzászólások menüpontba tettem Szinusz levelét. Nos, azóta Szinusz ideköltözött. Gál Szilviának hívják és azonnal egy hatalmas piros ponttal kezdett nálam. Ugyanis az új lakásomban nem volt net, a régiből kétségbeestt üzenetet írtam a Facebookra, segítsen aki tud! Szilvia válaszolt. Neki van ismerőse, aki tud nálam Wi-fit telepíteni. Így is lett. Jött az ismerős és felszerelte, amit kellett, minden kitűnően működik.

 

 

 Szilvia párja Somlai László, akit egy darabig ignoráltam. Ugyanis nagyon hasonlít egy áltatam okkal gyűlölt személyre. Amikor mi Kozma Bandival kiegészítve a néhai Bódi Gyurival meghitten iszogattuk a bolti bejárat előtti ablakpárkányál sörünket, vagy annak hiányában szintetikus szeszünket és ha Laci bement mellettünk  a boltba, odaköszönt nekünk, én tüntetőleg és feltűnően elfordultam.

 -Mi a bajod vele? –kérdezték ők. Megmondtam nekik.

 -De hát nem is a Lajos!- derült ki később. Csak nagy a hasonlóság. Ő egy mérnök ember, építő vagy útépítő. Rozmárral már meg is javítottak a kanyarban egy darab utat. Szóval tévedtem én is, beismerem úgy mint Golda Meir volt izraeli miniszterelnök asszony tette, mikor megkérdezték tőle tévedett-e valaha is?-Igen tévedtem egyszer.- Egy vitában beismertem, hogy nincs igazam, pedig igazam volt. Akkor  az egyszer tévedtem- Annyira szerény ez a miniszter elnök asszony, mint minden,  a győzelmükben biztos Budapest belvárosi magyar  politikus a mostani országgyűlési választások előtt volt. Később Laci korlátot szerelt  az úthoz vezető és az útról levezető lépcsők mellé, de ezt már megköszöntem neki, mert tényleg hálás voltam. Használtam is mindkét korlátot, ha néha eljutottam odáig. Szavazni is ő vitt le a faluba április 3.-án Előtte templomban voltak Szilviával, hazaértek és 11-kor indultunk is szavazni .A kocsiban megkérdeztem-Mit főz Szilvia? Moslékot? próbáltam meg humoros lenni.- Szilvia nem szokott moslékot főzni-mondta. Nem értette a kérdésben lévő iróniát csak később. Nekem addigra már nagyon szavazhatnékom támadt, felgyülemlett bennem a harag és a válasz is kikívánkozott belőlem arra a sok aljasságra amit  összehordtak rólunk az utóbbi időben. Tizenegy óra volt és még be sem voltam rúgva, pedig 10-re már régbe kellett volna tépni  a hazudozásuk szerint. Régebben egyszer könyvjutalmat nyertem a Népszava keresztrejtvényének megfejtéséért, azért csak egyszer nyertem, mert mindössze egyszer húztak ki a sok jó megfejtésem ellenére. Gumicsizmám sajnos sincs, mindhárom televízióm okos, nem csak a királyi tv-t tudom nézni, a moslékot nem szeretem, rettenetes fehér képződmény és bugaparaszt tanyasi patkány létemre sem. Világ csúfjára krokodilagyú vidéki létemre egyetemi végzettségem van de nem büfé-ruhatár szakon végeztem ám, mint a budapesti főpolgármester úr és nagy tudású cimborái. Ezek után aztán leszavaztam, szabadon, arra akire akartam és nem voksoltam azokra, akikre végképp nem állt szándékomban, mert öreg vagyonk ugyan, de nem hülye és talán az eszem se ment még teljesen el.

Ma délelőtt láttam megboldogult Okoska kutyáját Somlai László sétáltatta. Sziszi kutya ugyancsak vígan parádézott a póráz elején, mint egy paripa. Látszott rajta boldog, és jóllakott volt.Végre kikerült Okoska furkósbotjának árnyékából és életében először ehet eleget. Nem kell rettegnie félcédulás gazdájától sem többet.

Minden új lakót természetesen nem ismerek, hogyan is ismerhetnék, ha nem tudok kimozdulni? Szándékosan beszélni bele  a vak világba  meg  nem akarok, az úgy is előfordul véletlenül velem is, másokkal is. Mikor még tudtam utazni, Gyöngyösön jártam. Gyorsan végeztem, bementem a buszmegálló várótermébe, gimnazista  koromban sokat jártam ott. Bent elég vegyes, hangos népség volt. Üres helyet kerestem, láttam, a Koháry útra néző oldalon, a pénztárhoz közel van egy szabad pad. Ott üldögéltem, ám közben egy sötét bőrú alak kiszúrt magának. Mindig ez történik velem, ha akad a környéken például  román zokni vagy kés árus, feltétlenül megtalálnak és megpróbálnak rám sózni néhány  bóvlit  Okvetlenül jön valaki, adjak neki 20-30 forintot, mert csak ennyi hiányzik a buszjegye árából. Nagyon bamba mi több ostoba képem lehet, vonza a jehovista hittérítőktől kezdve  a legkülönbözőbb kéregetőket. Most is ez történt. Odajött a szemmeltartóm leült mellém, kérdezgetni kezdett, hová utazom, stb. Nem válaszoltam, sőt ingrülten elkergettem magam mellől, de visszajött. Rájöttem, az lesz a legjobb, ha kimegyek a termből a peronra. Ki is mentem hiába volt kint hideg és lett volna még bőven időm a buszig. Mindegy innen menni kellett. Kint leültem egy tetszetős külsejű üres padra, de rögtön meg is bántam, mert a pad vasból volt és irgalmatlanul hideg. Azt kellene télen ilyen hideg vaspadra ültetni, aki megvette és iderakatta nekünk szigorúskodtam. Emlékeztem, a peron másik oldalán, a lakótelepre néző részen, a pékáru bolt mellett, fapadok voltak régebben, és délelőtt oda sütött a nap is. Ott jó lesz, gondoltam. Mentem és az egyik pad üres volt. Nem sokáig maradtam egyedül. Egy fehér botos vélhetőleg vak ember helyet keresett és némi kopogtatás után meg is találta mellettem.  Egy darabig csendben üldögéltünk egymás mellett, de nekem hamarosan indult a buszom, ideje volt cihelődni. -Viszlát- mondtam.-Viszlát-vágta rá ő is egyből. Ennyiben maradtunk. De aztán szöget ütött a fejembe a kérdés. Mért mondta azt , hogy viszlát? Elvégre ö vak és nem látott engem egy árva percig sem. Csak kicsúszott a száján és ostobaságot mondott? Biztosan így lehet. Beszélt automatikusan nem gondolta meg mit mond. Szóval oda akartam kilyukadni nem tudom, kik költöztek tíz év alatt Károlytáróra.Szándékosan  vakvilágba beszélni meg minek?

 Közben meg kellett válnunk Veronikától, a postás kisasszonytól. Munka mellett mérlegképes könyvelői szakvizsgát tett, ő pedig végzettségének megfelelő munkakört keresett.Talált is, így aztán elhagyott bennünket. Munkáját megosztották, ketten örökölték, a leveleket most már Orsika hozza.

 

 

 Orsival vigyázni kell  .Bejelöltem a Facabookon ismerősőmnek, lájkoltam nála egy sütemény receptet. Odabiggyesztettem a lajk mellé „Ezt szívesen megkóstolnám Orsika!”  Mit ad Isten? Másnap csöngettek nálam. Orsi volt kezében egy tányér süteménnyel. Születésnapomra kedvenc vörösboromból hozott egy üveggel. El kellett fogadni, amit nem bántam meg, mert tényleg finom volt a sütemény meg a kékfrankos is. Ezek után többet kaját Orsinál lájkolni nem szabad, mert az a helyzettel való aljas visszaélést és Orsi szándékos kihasználását jelentené.

Majdnem jártam már így  egyszer korábban is. Akkor éppen Visontán voltam orosz-magyar műszaki tolmács. Ugyanis a Gagarin Hőerőmű 3. sz blokkjának építését szovjet tanácsadók segítették. Egyszer az egyik szovjet szakértő szándékosan írok szovjetet mivel zömében ukránok voltak és nem oroszok  egyikük pedig egyenesen kozák. Akkor még minden ukrán nagyon tudott oroszul a Szergej nem Szerhíj volt. Harkov nem Harkiv a nemzeti öntudatuk egészséges, nem kirekesztő. A Szovjetúnióban is megvolt a főváros vidék ellentét a "moszkoviták ugyanúgy lenézték  a nem moszkvicsokat mint a miBudapest belvárosi semirekellő magát vezető értelmiségnek képzelő siserehad tart minket vidékieket alacsonyabb rendűeknek. A nem orosz köztársaságok  az első adandó alkalommal búcsút intettek Moszkvának, önálló hazát alapítottak. Nézzenek oda moszkvai segítség nélkül sikerült is nekik mindez. Reneszánszát élte a nemzeti nyelvek újraélesztése, ami nem ment vadhajtások nélkül. Egy példa erre. Oroszul a kandúr megfelelője kot de  az új-ukránban már nem kot lett mint régen, hanem kit. Harkovból meg Harkiv ahogyan Szergejből Szerhij. De a kit cetet jelentett régebben, ezért nem jelenthet egyszerre cetet is meg kandúrt is. Sebaj,  mondták a nyelvújítók Ukrajnában úgysincs cet, minek legyen külön szó rá ha nincs is ilyen állat a hazánkban. Érdekes logika, ezek alapján  a magyar nyelvből törölhetnénk a kenguru vagy akár krokodil szavakat is a cetet, bálnát meg pláne, ahogyan igazmondó bal oldali politikus kifejezést is. Szóval azt mondta akkor a szovjet mérnök -Van itt a közelben, a falu szélén egy Birkacsárda nevű étterem. Elmehetnénk kipróbálni, ha van kedved. - Nekem ilyesmit nem kellett soha kétszer mondan. Kedvem mindíg volt iszogatni.  El is mentünk, a csárda nagyon barátságos, hangulatos volt ettünk-ittunk, végül miközben fizettünk volna odajött hozzánk az étterem vezetője vagy tulajdonosa.

 –Minden rendezve van, az urak a vendégeim voltak-mondta a fizető pincérnek Mondhatom csak pillogtam. A szakértő nemkülönben, gondolhatta, én vagyok a kivételezett személy ő meg minek is lenne?  Eddig nem volt szokásban engem birkacsárdában etetni-itatni. Jobban megnéztem vendéglátónkat. Hoór József volt a jobb sorsra érdemes Gyöngyösoroszi Február 24. mg. tsz. egykori elnöke. Józsi bácsi nem gyöngyösoroszi születésű ember volt. A tszt vagy al apításának dátumáról nevezték el Február 24. –mg. tsz.-nek, vagy pedig, én erre a valószínűbb verzióra hajlok, az alapításkori Bölcs Vezérünk születésnapjának tiszteletére  hízelgésből vették fel  a Február 24. nevet. Vagyis Rákosi Mátyás, a nép körében ismertebb és  nagyon gyűlölt nevén Matyi születésének dátumát. Bár inkább  szorult volna anyjába az a kopasz feje kívánta neki mindenki. Regnálása idején kisgyerek voltam még, de mivel viccek tömege terjedt el róla, igy aztán néhányat  megjegyeztem.  Bemegy az állampolgár az anyakönyvi hivatalba, nevet szeretne változtatni. –Mi a neve?- kérdezik tőle. –Szar Mátyás- a válasz. –Igen, elég csúnya családnév- sajnálkozott  a hivatalnok. –Azzal  aztán semmi baj.-tiltakozott a kérelmező -csak a keresztnevemet akarom arról a piszok Matyiról másikra  cserélni.Az első tsz. nem sokáig bírta, amint lehetőség adódott rá, felbomlott. De a levert forradalom után új erőre kapott a kollektivizálás.  Gyöngyösorosziban ismét megalakult a szövetkezet. Neve meglepő módon, -mivel Matyi már Kirgíziában volt száműzetésben, nehéz lett volna neki tovább nyalni-, de újból Február 24. mg. tsz. lett. Nem láthattak a jövőbe honnan is tudhatták volna, hogy február 24. elátkozott nap 2022. február 24-én fog kitörni az orosz-ukrán testvérháború is. Az alapítók esetleg titkon abban bíztak, sorsa azonos lesz, elődjével,  és gyorsan felbomlik, ha már egyszer a neve is ugyanaz. Hoór József a II. Február 24-nek volt kezdetben az elnöke .Sok mindent megpróbált, kacsa tenyészet, kertészet alapítást, ezekről a próbálkozásairól  még én is tudtam. Leváltották vagy ráúnt a szélmalom harcra, de egy idő múlva már nem ő volt az elnök. Engem biztosan Apám miatt ismert, mert őt mindenki ismerte a faluban. Édesapám, bár harmadvezető volt az Ércelőkészítő üzemben nagyon sok külön munkát vállalt. Négyen voltunk és vagyunk még most is testvérek, a tisztes megélhetésünk miatt Apám szinte éjjel-nappal robotolt. Matyi rendszerében a békekölcsön fontosabb volt az életszínvonalnál. Apám mit tehetett, jegyezte a rá kirótt békekölcsönt és gályázott. Jobb módú embereknek  vaskaput,  ereszcsatornát, disznóperzselőt készített szerelt össze, javította az összes kutat és motorkerékpárt, ráadásul otthon méhészkedett is. Akkoriban a faluban különben is alig akadt szakember vagy, ahogy  mondták, iparos, Jakab József borbély Berzsenyi Dániel kovács Horváth László kerékgyártó volt a választék ha nem számítjuk a Postáspista becenevű postamestert.  Szóval kellemetlen helyzetbe kerültem a Birkacsárdában, mert ha nem fogadom el Hoór Józsi bácsi meghívását, akkor megsértem őt, de erre gondolni se mertem. Ha elfogadom és megköszönöm szépen, többet bizony nem jöhetek ide. Nem akartam olyan helyzetbe kerüni, hogy később potyaleső számítónak tűnjek a jó szándékú, Apámról kellemes emléket ápoló Hoór József előtt. Így aztán az volt az első és utolsó látogatásom a Birkacsárda nevű intézményben.Érdekes vannak helyek ahonnan a vendégek a túl rossz bánásmód miatt , vannak ahonnan a túl jó miatt maradnak ki. Orsival hasonló lett a helyzet, ha dícsérgetem tovább a Facebookon megosztott kajáit, azt gondolhatná megint adományokra ácsingózom, így aztán inkább hallgatok.

 

Zetor Zsolti a postai csomagok kézbesítését végzi.

 

 

  Elég a YouTube keresőbe beírni A Zetor Zsolti kulcsszót, előbuknak Zsolti felvételei. Mindenkinek ajánlom őket. Dallamos, ritmusos zenét, hallhat kitűnő előadásban.  Első alkalommal Zsolti egy kéretlen éremküldeményt hozott. Mit tehettem, éremgyűjtő vagyok, kifizettem, átvettem.Ezt az érmet nem az általam ismert kereskedéstől  a Magyar Éremkibocsátó Kft-től kaptam.  Mivel szinte hetente küldtek valamit, ami nem illett bele a gyűjteményembe, elhatároztam, írok nekik. Írtam is, címemet töröljék az adatbázisukból, mivel a következő küldeményt nem fogom már átvenni, hanem visszaküldöm. Ugyanakkor szóltam Zsoltinak, hogy ettől a feladótól többé ne hozzon nekem semmit se. Zsolti megígérte, így lesz.Ettől kezdve a Gyöngyösoroszi temetőtől felhívott ha csomagom érkezett, felhozza-e? Csakhogy a hívása eleinte hasztalan volt mivel Károlytárón nagyon alacsony és véletlenszerű a térerő, ezért nem tudtunk kapcsolatba kerülni. Később rájöttünk hogyan tudjuk a kommunikációs problémát megoldani. Ha a sima telefon nem működik, akkor javasolta Zsolti , legyünk ismerősök a Facebookon, használjuk  a Messengert. Levélírásom óta kéretlenül csomag nem érkezett hozzám .De különben is működni kezdett a beépített szűrő Zetor Zsolti személyében.

 

 Abban a lépcsházban, ahol a korábban laktam a  közvetlen szomszédságomba Okoska fészkelte be magát illetve vackolódott el, ahogyan azt korábbi blogomban említettem már. Miután én is beköltöztem, nyájas szomszédom meghívott, tekintsem meg lakását. Semmi különös, frissen meszelt falak, de az előszobában szembetűnt egy furcsa lakberendezési tárgy. Kb 1 méteresre lekopott vas fúrószár volt a  sarokba támasztva.-Ha megtámadnának, legyen mivel védekezni-magyarázta Okoska. Megnéztük a konyhát és a szobáját is. Ott a belső ablakpárkányokon féltéglányi andezit kövek voltak elhelyezve némi kvarc kristályos borítással, gondolom az esztétikának is engedve, mivel más, fontosabb funkciójuk volt  azért.-Ha jön a betörő az ablakon keresztül, a kövek lezuhannak, mivel az ablakok befele nyílnak és leverik a köveket, a zajra felébredek,ezért  nem tudnak álmomban sem meglepni.-tudtam meg a elővigyázatos szomszédomtól. Bár nem voltam rá kíváncsi beterelt a WC-jébe is, ahol talán a szűkösebb hely miatt a kinti fúrószár öccse, egy kb 50 cm-es fúrószáracska képezte a védelem alapját. Vendégvárásból  ötös,-gondoltam és távoztam is. Többet nem voltam Okoskánál, hiába voltunk éveken keresztül szomszédok.Balga módon azt képzeltem, Okoska  ennyi védekezéssel beér ivélt  támadói ellen. Megint tévedtem. Pedig az Okoska- féle arborétum gyakorlatilag lehetetlenné tette ablakai megközelítését. mégis tovább javított a védelmen. Kopácsolás hallatszott a szomszédom lépcsőházi ajtaja felől. Kiderült vasrácsos ajtót szereltek fel nála. A vas ajtó után vasrácsos ablakok következtk, minden ablakra!- Ennek  teljesen elmentek otthonról- gondoltam- vagy készül a bolondok házába a rácsok mögé, ahová való lenne. De nem vitték be, senki se jelentette őrült magatartását. Így aztán még évekig csúfította Károlytárót, hatalmas furkósbotjával őrizte a semmit, terelte maga előtt szencsétlen kutyáját.Később igazán beteg lett, állítólag Orsi vitte neki a gyógyszert. Végül jött a halálhír, ki-ki saját értelmezése szerint fogadta és dolgozta fel:-_Károlytáró szegényebb lett, kiüresedett- így írt Orsi a Facebookon. -Feldobta a talpát, letette a kanalat, kipurcant, megdöglött-gondoltam én elég gonoszan, bár ha meggondoljuk, az aljasság, írígység restség, naplopás, tolakodás , ingyenélés szinonímájaként gondoltam mindíg rá, ezen nem lehet csodálkozni. A Facabookra csak annyit írtam:-én bizony nem sajnálom. sőt!-Kaptam is a fejemre dühös kommenteket, de néhány károlytárói, akik ismerték őt, lájkolták kurta bejegyzésemet.

 

 

Oldal: Első rész
Károlytáró, a felfedezetlen, gyönyörű, tiszta Mátra - © 2008 - 2023 - karolytaro.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat